2015. április 24., péntek

A minőségi patchwork takaró ismérvei

Nemrégen készítettem egy írást arról, hogy milyen költségekkel kell számolni egy patchwork takaró elkészítésé esetén és mi az oka annak, hogy olyan méregdrágák ezek a takarók. Erről részletesebben ITT olvashatsz.
A téma körül több fórumon is vita, vagy inkább csak beszélgetés alakult ki. Közben arra is fény derült, hogy egy átlag vásárló, vagy akár egy kezdő foltvarró, nem tudja pontosan, hogy mitől más egy minőségi quilt munka, mint egy egyszerű anyagdarabokból (akár a foltvarrás technikáját alkalmazva )összeállított béléssel ellátott takaró. A következő blogbejegyzésben tehát  a minőségi patchwork munka főbb jellegzetességeit szeretném ismertetni.



Gondolom sokan tisztábban vannak azzal, hogy a foltvarrás eredetileg megunt, kinőtt, használt ruhadarabok, maradék anyagok újrahasznosításából alakult ki kézimunkává, sőt művészetté. Többször írtam már arról, hogy ezt a szép hagyományt lehet folytatni (Sőt, kell is) illetve arról is, hogy ha valaki most ismerkedik a foltvarrással, inkább ilyen anyagokkal kezdjen próbálkozni, ne a méregdrága designer anyagokkal. A mostani bejegyzésemnek nem az a célja, hogy az új anyagok mellett voksoljon  a használtakkal szemben a  foltvarrást hobbiként folytatók körében. Most elsősorban azokhoz szeretnék szólni, akik eladásra készítik a takaróikat, termékeiket, illetve azokhoz, akik ilyet szeretnének vásárolni. Így abból indulok ki, hogy ha valaki patchwork takarót, párnát vagy bármi mást szeretne eladni, az csak új,  jó minőségű anyagokból dolgozik. 

1. Az alapanyagok

A fedlap összetétele


Szép quilt munka szinte bármilyen anyagból készíthető. A készítő ügyességétől és jártasságától függ, hogy mit használ alapanyagnak. Leggyakoribb természetesen a pamutvászon, de nem ritka, hogy selyem, polár, well-soft, tüll, vagy bármilyen más anyag felhasználása. Korlátokat csak a készítő tudása, ügyessége szabhat.
Most szeretnék megmaradni a pamutvászon alapanyagnál. Viszont azt tisztán kell látni, hogy vászon és vászon között is óriási különbség van! Vannak olcsóbb anyagok 4-500 Ft-os méteráron. Az olcsó vászon néha olyan vékony, hogy átlátszik, a nyomott minta gyakran hibásan elcsúszik rajta. Ezek kevés időt bírnak ki, nem tartják a színüket sem és könnyen kopnak, szakadnak. Gyakori ezek között a kevert anyag is, amely műszálat tartalmaz. A forró vasaló hatására ezek összemennek, deformálódnak. Ezekből az anyagokból, véleményem szerint, nem illik semmit sem eladásra készíteni.
Az erős színű anyagokat mindenképpen avassuk be és fixáljuk a színét!
Vannak olcsóbb magyar és pakisztáni pamutvásznak is.(1000 Ft körüli méteráron) Ezeket gyakran az a vád illeti, hogy az erősebb színek (piros, kék) gyakran eresztik a színüket és fognak is.  Nem szeretnék általánosságban ítélkezni, de  való igaz, hogy a sötét színekkel ez gyakran előfordul, így nagyon óvatosan bánjunk velük és minden esetben avassuk be őket! A minőségüket illetően is elérőek a vélemények. A mintázatuk jobban kopik, mint a drágább anyagoké, de ez akkor jellemző, ha gyakori igénybevételnek vannak kitéve. Egyébként könnyű velük dolgozni,  még beavatás után is van egy kis tartásuk, ami megkönnyíti a munkát. Bizonyos mintákat (bézs kockás) és színeket (pl világos szürke) szívesen használok közülük. 

Ezt követően említhetjük a német pamutvásznakat. (2000 Ft körüli méteráron) Kedvenc lelőhelyünkön a szivárvány minden színében találunk apró mintás anyagokat. Előnyük, hogy nemcsak szép színesek, de tartósak is (Folyamatosan tesztelem őket) és 150 cm szélesek-azaz gazdaságosabbak. Az alábbi párnahuzat ilyen német anyagokból készült:


Az alábbi párna pakisztáni és zömében német vászonból készült:


Végül de nem utolsó sorban következnek az amerikai, holland, japán stb. patchwork anyagok. Ezek gyakran neves designer anyagok is. A méteráruk pedig valahol 2300 és 5200 Ft között mozog. Kétségtelenül ezek a legjobb minőségű anyagok. A tapintásuk puha, a színüket nem eresztik, időt állóak és meseszép a mintázatuk és színösszeállításuk. Aki csak ilyen anyagokból szeretne magának patchwork takarót, akár készíteni, akár varratni, az készítse elő a pénztárcáját!!
A képen látható táska amerikai és japán pamutvászonból készült:


Ízelítőnek néhány fotó: Makower, Moda, Higgs ang Higgs, Riley Blake, Robert Kauffman csak, hogy néhányat említsek.








A bélés

A bélés többféle lehet. A következőkben az általam ismert típusokat szeretném ismertetni. Nem célom, hogy minősítsem őket, csak annyit szeretnék röviden bemutatni, hogy minden anyag más és más lesz tőle a végeredmény is.
A bélés lehet  műszálas vagy pamut alapanyagú. A legtöbben műszálas vliest (flízt) használunk. Ebből is van többféle minőség. Leggyakrabban grammra különböztetik meg őket: van 70 grammos, 100 grammos és 150 grammos.  Minél vastagabb annál puhábbnak látszik a takaró, főleg ha nincs alaposan tűzve. Ez azért kissé csalóka, mert a vlies idő múlva összeesik. A vasalástól kifejezetten zsugorodik. A vastagabb béléssel különben nehezebb is dolgozni. A vliesre jellemző, hogy könnyű és szellős, ezért is esik össze. A vatelin tömörebb, de éppen ezért vékonyabb is. Ezek közül is van műszálas és pamut alapanyagú is. Ez utóbbi nemcsak drága, de kevés helyen is lelet kapni. A mosástól összemegy!
Személy szerint, én  leggyakrabban a babatakarókhoz 150 grammos vliest használok. Nagyobb munkákhoz pedig 100 vagy esetleg 70 grammost. Egyre többször vásárolok vatelint, mert nemscak könnyebb vele dolgozni, de masszívab, tartósabb anyag is. A súlya viszont sokkal nehezebb. A táskák készítésekor táskabélést, vagy kesztyűbélést használok. Sokan a favédőkhöz is ezeket használják. meg tudom érteni: Vékony és masszív anyag. Nagyobb méretű quiltek elkészítése is könnyebb vele!

2. A minőségi munka ismérvei

A pontos illesztések 


Amikor a patchwork alapjaival ismerkedtem az egyik oktatóm azt mondta, hogy az igazán igényes munka maximum 2 milliméteres elcsúszást engedélyez. Sőt, állítólag a foltvarrók néha szándékosan is beletesznek egy ekkora "hibát", hogy lehessen látni hogy igazi kézmunkáról van szó és nem tömeggyártásról. Ha viszont ennél nagyobb pontatlansággal találkozunk, akkor valószínű, hogy a készítő nem igényes a munkájával szemben.(vagy ázsiai tömegmunkás) De a félreértés elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy a cél a tökéletes pontosság és ha valaki quilt munkát vásárol, nyugodtan nézze meg ilyen szemmel is! :)

Akkor szép a minta, ha pontos, bármilyen apró is legyen.

 A tűzés


Minél jobban tűzött, annál tartósabb, annál minőségibb és annál drágább is.



  Sokan talán azt gondolják, hogy a pachwork takarók attól lesznek pihe-puhák, hogy vastag a bélésük. De ez sokszor csak látszólag van így. Valójában a patchwork takarók nem puhák, illetve nem úgy, mint egy paplan. A sűrű tűzés jellemzően ad nekik egyféle tartást, keménységet is, de ettől lesz a munka tartós és időtálló. Egy alaposan tűzött munka például egyáltalán nem igényel vaslást. A quiltek jellemzően vékony béléssel vannak ellátva.  Akkor lesz jó minőségű egy munka, ha alaposan meg van tűzve. A tűzés ugyanis nemcsak díszítésként funkcionál, hanem ez teszi igazán tartóssá a munkát. A tűzés nagyon munkaigényes. Gyakran még egyszer annyi időt vesz igénybe, mint a takaró elkészítése. Nem véletlen, hogy az eladásra kínált darabok általában kevés tűzéssel vannak ellátva. Ha valaki ilyen munkát vásárol, azt nem árt tudnia, hogy ezek a munkák nem túl tartósak. Mosáskor a bélés összecsomósodhat "elmászhat".  A fedlap ilyenkor könnyebben gyűrődhet, jobban igényli a vasalást. Minimum 20-25 cm-enként le kell tűzni a takarót, különben nagyon gyorsan tönkre fog menni.

Az igényes applikáció


Akár kézi akár gépi az igényesség itt is megmutatkozik. A kézi applikálás lényege, hogy a cérna láthatatlan lesz. A gépi varrásnál pedig olyan megoldást kell választani, ami nemcsak szép ízléses, de tartós is. Én például, ezért szeretem a ragasztófátylat használni, mert ha díszítő motívummal varrok sem fog bomlani az anyag. Ha valaki csak laza-cikk-cakk öltéssel applikál ragasztófátyol (vagy másfajta erősítés) nélkül, az bizony az első mosás után bomlani fog!!

Az igényes munka nem hullámos


A pontosan kiszabott, pontosan összevarrt munka kiterítés után nem hullámzik. Az oldalai egyenesek, szépen össze lehet őket hajtogatni. :)

A szegés 


A szép szegést külön meg kell tanulni, de aki egyszer elkezdi, az mindig azt fogja használni. Készülhet géppel, vagy kézzel, de az igényes munka egyik védjegye. Valamikor régen még én is úgy tanultam a takaró összeállítását, hogy a hátoldalát a szívével összefordítva ráhelyezzük a bélésre, körbevarrjuk, majd kifordítjuk. Kisebb daraboknál lehet ezt használni, de valójában technikailag sem jó megoldás, mert tűzés alaposan változtat még a munka végleges méretén. Tehát, ha előbb varrjuk össze és utána tűzzük, könnyen lehet, hogy felesleges puklik, vagy hullámok tarkítják a munkánkat.


Mára ennyi fért bele. Remélem sokan hasznosnak találtátok!

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, a további részletes leírásokról, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre!
A feliratkozáshoz kattints IDE.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése