Az Országos Foltvarró Kiállítás
pályázatot hirdetett a XV. Magyar Foltvarró Céh kiállítására. A pályázati
kiírások között az egyik témakör "Zsolnay színei" nevet viselte. A kiírásban az
szerepelt, hogy igen tágan lehet gondolkozni benne, a lényeg, ha valaki ránéz a
kész munkára Zsolnay jusson eszébe.
Ez az ötlet annyira tetszett, hogy a többi témakörrel nem is foglalkoztam. Azonnal elkezdtem bújni az internetet és sorra jöttek a szebbnél szebb porcelánok, étkészletek és az építészeti remekek. Foltvarró szemmel nagyon sok megfogható témát találtam, de a legjobban az étkészletek fogtak meg. Első ránézésre talán az jut az ember eszébe, hogy ezeket a gyönyörű motívumokat, mintákat, kézi applikálással, tűfestéssel és hímzéssel lehet a legjobban visszaadni. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy milyen aprólékosan kidolgozott színvilágban motívumban tökéletesen passzoló applikációs mintát lehetne készíteni. De mégis azt éreztem, nem ez lesz a jó választás. Részben azért, mert én s kiírással áprilisban találkoztam először, és megadott határidőt, munka és gyerekek mellett tarthatatlannak gondoltam, másrészt úgy éreztem ez annyira egyértelmű lenne, hogy talán valahogyan másképpen kellene megközelíteni a témát. Volt is egy ötletem. Reggeli futásaim közben gondolatban varrtam, illesztettem a színeket, mintákat, fel és elvetettem technikákat, az idő pedig telt. Majd egy szép napon szembe jött velem a millefiori, A La Passacalglia quilt. készítettem róla egy bejegyzést. Aztán valahogy befészkelődött a gondolt, hogy ebből is lehetne „tányérokat, vagy akár komplett étkészletet” készíteni. Igen ám, de ez ugyanolyan kézi munka, az idő pedig egyre kevesebb. És ekkor jött a megoldás! Ne önállóan készítsem el, hanem varrjunk közösen! A közös varrásnak megvannak a szépségei és a nehézségei is. Jó hangulatú, inspiráló volt a közös munka, lelkesített és feltöltött, de közben az eltérő stílusok és gondolatok összecsiszolása nehézségeket is okozott. Főleg, amikor csak az Internet segítségével kommunikáltunk egymással. Mindent összevetve nem bánom, hogy így készült el, nagyon tanulságos volt. Amellett, hogy ma már négy különböző technikát ismerek az angol papírtechnikára, jó volt látni, ki hogyan gondolkozik, mit tart fontosnak, milyen az ízlése, kedvenc színvilága. A közös munka tágítja a látóhatárt! J
Ez az ötlet annyira tetszett, hogy a többi témakörrel nem is foglalkoztam. Azonnal elkezdtem bújni az internetet és sorra jöttek a szebbnél szebb porcelánok, étkészletek és az építészeti remekek. Foltvarró szemmel nagyon sok megfogható témát találtam, de a legjobban az étkészletek fogtak meg. Első ránézésre talán az jut az ember eszébe, hogy ezeket a gyönyörű motívumokat, mintákat, kézi applikálással, tűfestéssel és hímzéssel lehet a legjobban visszaadni. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy milyen aprólékosan kidolgozott színvilágban motívumban tökéletesen passzoló applikációs mintát lehetne készíteni. De mégis azt éreztem, nem ez lesz a jó választás. Részben azért, mert én s kiírással áprilisban találkoztam először, és megadott határidőt, munka és gyerekek mellett tarthatatlannak gondoltam, másrészt úgy éreztem ez annyira egyértelmű lenne, hogy talán valahogyan másképpen kellene megközelíteni a témát. Volt is egy ötletem. Reggeli futásaim közben gondolatban varrtam, illesztettem a színeket, mintákat, fel és elvetettem technikákat, az idő pedig telt. Majd egy szép napon szembe jött velem a millefiori, A La Passacalglia quilt. készítettem róla egy bejegyzést. Aztán valahogy befészkelődött a gondolt, hogy ebből is lehetne „tányérokat, vagy akár komplett étkészletet” készíteni. Igen ám, de ez ugyanolyan kézi munka, az idő pedig egyre kevesebb. És ekkor jött a megoldás! Ne önállóan készítsem el, hanem varrjunk közösen! A közös varrásnak megvannak a szépségei és a nehézségei is. Jó hangulatú, inspiráló volt a közös munka, lelkesített és feltöltött, de közben az eltérő stílusok és gondolatok összecsiszolása nehézségeket is okozott. Főleg, amikor csak az Internet segítségével kommunikáltunk egymással. Mindent összevetve nem bánom, hogy így készült el, nagyon tanulságos volt. Amellett, hogy ma már négy különböző technikát ismerek az angol papírtechnikára, jó volt látni, ki hogyan gondolkozik, mit tart fontosnak, milyen az ízlése, kedvenc színvilága. A közös munka tágítja a látóhatárt! J
Az ötlet
Az alapötlet az volt, hogy minden
rozetta egy tányért fog szimbolizálni. Ez önmagában már több nehézséget is
rejt. Az egyik az, hogy az aprólékos kézi díszítésű motívumokat nem lehet
szépen visszaadni ezzel a technikával. Ez csak akkor lenne megoldható, ha
pontosan olyan anyagokat találunk, mint amilyenek a Zsolnay tányérok díszítése-
ez pedig valljuk be, lehetetlen. A másik megoldás az lehetne, hogy a rozettákat
utólag díszítjük applikálással, de szerintem ezzel a minta lényege veszne el.
A másik nehézség is a minta
sajátosságából adódik. A minta központjában 5 rombusz található, aminek az
anyagválasztása, mindig valamilyen mintás anyag, ami az ötös elrendezés hatására
új formát ölt és új életre kel. Eredetileg úgy gondoltam, hogy a tányérok
közepe legyen porcelán színű-hiszen a legtöbb tányér közepe nem mintás, de
akkor nem használjuk ki a minta egyik legszebb sajátosságát. Végül ez az ötlet
elvétve került csak megvalósításra, hiszen többször éltünk azzal a
lehetőséggel, hogy egy szép mintás anyag mintáját használjuk fel a középmotívum
kialakítására.
Amiben még eltértünk az eredeti
quilttől, az a színvilág. A millefiori a muránói üvegekhez hasonlóan nagyon
színes, nagyon mintás. Mi igyekeztünk a Zsolnay étkészletek színeihez igazodni,
visszafogtuk a nagyon színes, harsány mintákat.
Anyagválasztás – a Zsolnay étkészletek
A különböző nézetek ütköztetésre
már az anyagválasztáskor sor került. J bevallom én azok közé
tartozom anyagválasztásban, akik már a részletekkor ügyelnek arra, hogy egy egy
anyag önmagában szép (azaz nekem tetsző legyen) Kiállításokon megdöbbenve
szoktam konstatálni, hogy egy-egy remekmű messziről milyen szép, de ha
megvizsgálom részleteiben néha megdöbbenek milyen anyagokat használt fel az
illető. Olyat, amit én még a hulladékos zsákomból is száműznék! Ezért minden
tiszteletem az övék. Remélem, egyszer én is eljutok erre a szintre! Tehát, itt az
én posztom az volt, hogy kínosan ügyeljek rá, csak olyan anyagokat válogassunk
össze, amelyek tökéletesen passzolnak egymáshoz –már feldarabolás előtt is.
Nagyon igyekeztem, hogy ezt az akaratomat átvigyem! J
Az anyagok kiválasztást az
aranymintás virágos, nagy mintás anyagokkal kezdtük. Mivel minden étkészletben
van aranyos díszítés ez meghatározó szerepet töltött be. Amiben arany van, az
jöhet! Utána, pedig megnéztük, hogy lehet-e valamilyen étkészletre asszociálni
belőle.
Az egyik kedvencünk a Főnix volt. Íme a főnix étkészlet. Többféle motívum és sok szín található benne.
És az anyag, amit mi csak
Főnixnek hívtunk:
Úgy képzeltük, hogy ha a Zsolnai
motívumokat nem is tudjuk visszaadni, de a színvilágot igen. Íme néhány
étkészlet, amit kiválasztottunk:
Gingko
Sissy
Főnix
Tavasz
Búzavirág
Ez volt a kiindulási alap, ami
menet közben nagyon sokszor megváltozott. :)
Gingko
Sissy
Pillangós
Tavasz:
Búzavirág
Folytatás következik... :)
Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, a további részletes leírásokról, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre! A feliratkozáshoz kattints IDE.
Gratulálok! Örülök, hogy a Te textilmunkádat is szellemi felkészülés előzte meg, a téma tiszteletet kíván, le a kalappal! Én is ilyesmire készülök.... :)
VálaszTörlésKöszönöm, illetve a lányok nevében is! :) Az érdekes az, hogy -bár a bírálati lapot még nem láttam- a zsűri kifogásolni valója a "kaleaidoszkóp" szerű elrendezés volt, ami nem túlságosan "Zsolnay-s", Pedig a kiírás "Zsolnay színei" voltak, nem Zsolnay formái. :) Mi erre törekedtünk. Nem mondom azt, hogy tökéletesen sikerült, de ha valaki megnézi a kész munkában a részleteket felismerhető, hogy melyik rozetta melyik étkészlet színvilágát adja vissza. :)
TörlésEttől szép ez az egész foltvarrás. Hogy csak egyetlen munka is mennyi gondolkozást, odafigyelést, agytornát jelent. És a végére már mindegy is, hogy ki nyer, és ki aki "csak" ott van, a lényeg, hogy csináltunk valami nagyon szépet. Én is sajnáltam, hogy magasan volt, de megtaláltam, és hosszasan gyönyörködtem benne.
VálaszTörlésKöszönjük szépen! :)
Törlés