A foltvarrás történeti ízelítőjében bemutattam, hogy a patchwork hogyan terjedt el Európából Amerikába. Arról is volt szó, hogy az Egyesült Államokban bontakozott ki a foltvarrás aranykora és ott vált igazi népművészetté. Mégis nem minden minta az amerikai telepeseknek köszönhető. Van két technika, ami kifejezetten az indiánokhoz kapcsolódik. Az egyik a Seminol technika, a másik a Mola- avagy a fordított applikáció technikája.
Seminol
A Seminol indiánok a mai Florida területén élnek. Dolányi Anna a Folton Folt textilmunkák című könyvében így ír erről: A Seminol indiánok mellé skót kivándorlók telepedtek le. A skót-szoknyák ismert kockás mintázata hatott az indián törzs kultúrájára. Az biztos, hogy a bevándorlások során az indiánok lassan átvettek anyagokat és viseletet is az európai kivándorlóktól, de azt megpróbálták a maguk arculatára formázni.
A seminol asszonyok új dekorációs technikát fejlesztettek ki, ami mára nagyon híres patchwork technikává vált. Nemzedékről nemzedékre örökítik át a tudományukat. A XX. században a turizmus megjelenésével, a jövedelemszerzés fontos részévé vált az eredeti seminol ruhák készítése. Emellett ma már fontos lett a kulturális szerepe is. A nép büszke erre a különleges technikára és az általuk készített ruhadarabokra.
A seminol indiánoknak több, mint háromszáz mintájuk van. Ők elsősorban a ruházatukat (szoknyákat, blúzokat, ingeket) díszítettek ezekkel a motívumokkal. Napjainkban igen ritka, hogy egy quilt (3 rétegű foltmunka megnevezése) seminol mintázattal készüljön el, általában kisebb tárgyak díszítésére használjuk: szemüvegtokok, pénztárcák, neszesszerek díszítő-motívumai. De a nagyobb munkák, takarók, faliképek készítésénél ezzel a technikával különleges kereteket készíthetünk egy kész munkának.
Mola
A Mola a Panama-csatornánál élő Kuna indiánok technikája. Eredetileg testfestés volt. A Kuna indiánok nyelvén azt jelenti: blúz, ruházat. Anyagon az első motívumok geometriai formák voltak, amelyeket ráfestettek közvetlenül az anyagra, csak később kezdték el használni a fordított applikációt. A technika lényege, hogy több réteg anyag van összevarrva, amelyből a minta úgy alakul ki, hogy a felső rétegből mindig kivágnak egy darabot és azt levarrják. Tehát, itt felülről lefelé haladunk és nem egymásra helyezzük a anyagokat, mint a hagyományos applikációnál. A technikáról részletesebben olvashatsz ITT.
Körülbelül ötven hatvan éve jelentek meg a motívumok között a virágok, a vízi állatok és a madarak.
A mola munkák másik jellemzője, hogy mindig nagyon színes anyagokat éles kontrasztokat használnak.
http://en.wikipedia.org/wiki/Mola_(art_form)#Molas_in_Kuna_Culture |
https://hu.pinterest.com/pin/205054589262351024/ A fenti mintához hasonló található ennek a táskának az oldalán:
Egy Tukánt ábrázoló munka: |
https://hu.pinterest.com/pin/281123201716465247/ |
A két indián technikában jellemző, hogy erőteljes színeket használnak és -a maga módján- mindkettőben megtalálható, a geometriai mintázat.
Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, a további részletes leírásokról, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre! A feliratkozáshoz kattints IDE.
- Dolányi Anna: 100 Foltos ötlet 1997 (Kossuth nyomda) 77.old
- Maggi McCormick Gordon: The Quilting Sourcebook- Over 200 Easy to follow Patchwork and Quilting patterns 1988, London 46. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése